Készítettem hat bloggerinával egy interjút. Ezek a Bloggerinák pedig : Zsanett Szauervein a Nyílt tenger (Ariel fanfiction) írója, Mátyás Orsolya a Summer Notes szerzője, Szimy, a Masquerade írónője, Balogh Fanni a Don't look back, live your life (One Direction ff) alkotója, Clef Brightness, a Nyár a szemeidben írónője, és végül Brooklyn Lovegod, az Addicted To Love kitalálója.
1.Kérdés: Honnan jött a blogotok ötlete?
Zsanett: Már kiskorom óta, nagyon szeretem "A kis hableány" című mesét, mindig is Ariel volt, a kedvenc Disney hercegnőm. Mikor gondolkodtam a Disney újraíráson, az egyik barátnőm elkezdett egy Ariel fanfiction-t, sci-fi műfajban, és hát, mondanom sem kell, kicsit letörtem, hogy már esélyem sem lesz megírni egy ilyet. Pedig meg voltak a karaktereim, az ötleteim, de nem akartam, hogy úgy tűnjön, lopom az ötletét. Hála istennek, később megbeszéltük, és mivel én teljesen más stílusban dolgozom fel, nem okoz problémát. Ráadásul, imádom a történetet, így sokkal könnyebben, és jobban le is tudom írni. Remélem, mások is így gondolják majd. eddig nem panaszkodhatom.
Orsolya: Egy törökországi nyaralás ihletett meg, legalábbis a helyszín tekintetében. A történet fogalmam sincs, hogyan jött, egyszerűen csak próbáltam kitalálni valami izgalmas találkozást a két főhősnek, és végül erre a hajós megoldásra esett a választás. A többi pedig jött magától.
Szimy: Ashley Tisdale Masquerade című dala adta az ihletet, a történetem első, a maitól sok mindenben eltérő változatának,amiben csak a szereplők neve, tulajdonságai, és persze a bentlakásos iskola volt ugyan az.
Fanni: Sokat álmodozok a kedvenc együttesemről, ilyen " mi lenne ha..." képzelgések ezek. A legjobb ötleteim fürdés közben jönnek ( nem nevet ), és egy napon, ilyenkor gondoltam tovább, egy akkori álmomat. És, az történt, aminek történnie kellet; kipattant a fejemből az egész történet. Mondanom sem kell, azóta is a kádban írok, mert akkor kiürül az ember agya, és kiselejtezi azt ami "felesleges".
Brooklyn: Igazából sehonnan, egyszer csak írni kezdtem, egy "fiú bemutatja a családjának a lányt" történetet, és minden jött magától.
Clef: Hm, ez egy vicces történet. Körülbelül áprilisban megszületett a blogom, ám akkor még tervben sem volt az arcvak lány karaktere. Viszont rettentő sablonosnak tartottam az alaptörténetet, és éreztem, hogy valamin változtatnom kell. Tulajdonképpen egy unalmas egyetemi előadásnak köszönhetem a dolgot. Csak ültem, és bámultam ki a fejemből, de a „prozopagnózia” kifejezésre menten felkaptam a fejemet. Mindig is imádtam a latinos hangzású neveket, és a furcsa betegségeket- az első pillanatban éreztem, hogy nyerő ötlet lenne ezzel felturbózni a sztorit.
2. kérdés: Van olyan szereplő a blogotokban, akinek külső/belső tulajdonságait, egy létező emberről másoltad? Ha igen, melyik az a karakter?
Zsanett: Nos, mivel a blog egy rewrite, átdolgozás, így próbálok hű maradni a karakterek eredeti tulajdonságaihoz, minden téren. De nyilván, azért személyre szabom őket egy kicsit.
Orsolya: Persze. Szöszi természetét, határozottan magamról másoltam, illetve a hajszínét is, bár az nem volt tudatos. Ezenkívül Halim karakterét alkottam személyről, mind külsőre, mind belsőre.
Szimy: Ahogy az előbb írtam, volt egy korábbi változata a történetemnek, ahol a három főszereplő fiút ( Anthony, Seth, Matt ) három ismerősömről mintáztam. Azóta rengeteg változáson mentek át, de még mindig van olyan jellem vonásuk, amik az ismerőseimre emlékeztetnek.
Fanni: Természetesen. Hiszen szerepel benne az egész One Direction, akiknek a személyiségjegyein néhol módosítottam, egyiknél jobban, másiknál kevésbé. A főszereplő lány, is bizonyos szintig én vagyok, a túlgondolásba, és az önbizalom hiányban, legalább is mindenképp. Még kinézetben is egy picit, bár Kamilla ( a főszereplőm ) visszafogottabb mint én.
Brooklyn: Mindegyik szereplőmet mintázom valakiről, némelyiket külsőleg, azokat a szereplőket, akik a főszereplőkhöz közel állnak, mint például az ihletők hozzám, külsőleg, és tulajdonságaik alapján is egyaránt. Szóval nem tudnék konkrét karaktert írni, az összesben fel lelhető, egy két illető sajátossága.
Clef: Igazság szerint csak ilyen van! Igen, ez így rettentő fantáziátlanul hangzik. Juhász Milán például a valóságban is létezik, és ugyanúgy jár-kel az utcákon, mint a blogbéli megfelelője. Ferenci Kristófról nem is beszélve! Kínos vagy sem, életem nagy szerelméről mintáztam…
3. Kérdés: Szeretnétek valamelyik karakteretekre hasonlítani? Ha igen, kire?
Zsanett: Igen, én nagyon szeretem Arielt, és hableánynak lenni, elképesztő lenne.
Orsolya: Igen, Szöszire szeretnék. Bár írtam, hogy magamról mintáztam, de nem mindenben; Ő nem csak gondolja, hanem ki is mondja a dolgokat, szeretem, hogy nyitott, és nem jön egy könnyen zavarba.
Szimy: Az igazság az, hogy egy kicsit mindegyik szereplőmre hasonlítok, az összesben van valami belőlem: egy problémájuk, vagy akár a szemük színe. De ha mindenképpen választanom kéne, akkor Christine.
Fanni: Nem is tudom. Talán Niall tiszta jóságát elbírnám viselni. Néha nagyon tud bántani, ha nem vagyok másokkal kedves.
Brooklyn: Mivel némelyiknek eléggé fanyarú sors/múlt jutott, ezért nem.
Clef: Azt hiszem, Karkus Kitti- a főszereplő lány újdonsült barátnője- bőrébe bújnék. Imádom, hogy olyan lazán veszi a dolgokat, és, hogy mer önmaga lenni. Még akkor is, ha mások ezért lenézik.
4. kérdés: Amikor elkezdtétek a történetet, gondoltátok, hogy ennyi feliratkozó, és oldal megtekintés lesz? Mi volt a reakciótok, amikor megláttátok, az első néhány feliratkozót?
Zsanett: Nem gondoltam volna, hogy már a prológus felkerülése előtt, húsz-huszonöt feliratkozóm lesz. Nyilván, az író reménykedik benne, de amikor megláttam, hogy ennyien bizalomból feliratkoztak, elöntött a melegség, és nagyon megörültem. Általában anyának kiabáltam, hogy; "Úristen, anya megint van egy új feliratkozóm, váá". Egyszerűen nem bírtam elhinni. Soha nem volt még velem ilyen, így lehet egy kicsit- egészségesen ugyan - de túlreagáltam. Nem tehettem róla, jó érzés volt.
Orsolya: Nem, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen sokan leszünk az oldalon. Nagyon reménykedtem benne, hogy a történet megtalálja az olvasó közönséget, de ennyi feliratkozóra nem számítottam. Mikor megláttam az első olvasókat, megállás nélkül magyaráztam anyunak hogy "huh, jött még valaki". Nagyon hálás voltam mindenkinek a feliratkozásért, és akinek volt blogja annak bele is olvastam. Szándékomban, áll majd hozzá szólást is írni, de elég sok történetről van szó, így azt hiszem, nagyon időigényes lesz.
Szimy: Nem, egyáltalán nem gondoltam. Egy másik oldalon ( Anime Fanfiction Style ) már a negyedik fejezetnél tartottam, mikor úgy döntöttem, blogot is csinálok belőle, mert ott nem örvendett túlzottan nagy népszerűségnek. z első néhány olvasóm, igazából fogalmam sincs, hogyan talált rá a blogomra, de nagyon örültem neki: ha látom, hogy van egy új feliratkozóm, akkor rákkantintok a profiljára, és ha van blogja, akkor beleolvasok. Amióta beléptem néhány facebook csoportba, több megtekintésem, és olvasóm lett, amiért nagyon hálás vagyok. Motivációt ad, minden újabb olvasó, és kattintás számomra, hogy tovább írjam a történetet. Hiszen van aki vár rá.
Fanni:Nem, természetesen, álmomba sem hittem volna. Mostanában annyi az oldal megtekintésem egy nap, mint régen, két hét alatt. Nagyon megszerették a sztorim az emberek, én pedig csak ámulok, hogy milyen népszerűségnek örvend. Az első feliratkozóra, bevallom őszintén; nem emlékszem. Ez talán annak tudható be, hogy nem voltam túl tapasztalt, és csak a harmadik résznél raktam ki, azt a modult, ami a feliratkozókat mutatja. Viszont,a legelső hosszabb kommentre annál inkább. Az a hozzá szólás annyira megérintett, hogy elbőgtem magam. Hihetetlen érzés volt, hogy valaki egy rész után képes így érezni, az írásom iránt. Ma már naponta kapok hasonló, esetleg csodálatosabb vissza jelzéseket. Felfoghatatlan, hogy jelen pillanatban, a legmagasabb komment számom, meghaladja a hatvanat, és hogy emellett az emberek, sokszor privátban is áradoznak arról, hogy mennyire tetszik nekik a blogom. Mindig amikor ilyen van, szétrobban a szívem, ugyanis a vágyam, hogy majd író legyek, és úgy érzem, egyre közelebb vagyok a célomhoz. Nekem az írás a mindenem, és boldogsággal tölt el, hogy örömet okozhatok az embereknek. És nem csak a Directionerekről beszélek, hiszen nem egy ember írta, hogy a bandát nem szereti, de a blogomat imádja. Az ő véleményükre adok a leginkább, mivel ilyenkor, azt gondolom, hogy talán van valami az írásomban, ami megfogja az olvasókat.
Brooklyn: Sosem gondoltam volna, hiszen mindig is úgy hittem, nem jó amit csinálok, ezért is lepődtem meg, mikor sorra iratkoztak fel az emberek. Hihetetlen érzés, hogy ennyi embernek tetszik Zsolt, Villő, és Ő története.
5. Kérdés: Ez hányadik blogotok?
Zsanett: Már a sokadik, először személyes blogokkal kezdtem, aztán jöttek a történetesek. Szerintem, a történetes blogok közül amiket írtam, ez a negyedik lehet, de amiket folyamatosan vezetek, és vannak érdeklődők azok közül csak a második.
Orsolya: Nem akarok hülyeséget mondani, de talán a hatodik. Ha a történetes blogokat nézzük, akkor viszont csak a második.
Szimy: Ez a negyedik. Három történetes blogom van ( egy befejezett, ami jelenleg nem elérhető, és kettő felfüggesztett, amiket átszeretnék írni ) és egy kritikás.
Fanni: Ez az első blogom.
Brooklyn: Már nagyon sok blogot vezettem, amik befuccsoltak, így sajnálatos módon nem tudom megmondani, de szerintem ez már a századik is.
Clef: Őszinte leszek. Még friss bloggerinának számítok, hiszen alig fél éve élek virtuális életet. Volt/van néhány másik blogom, de egyikkel sem értem még el ekkora sikereket.
6. Kérdés: Kaptatok már negatív kommenteket? Ha igen, hogyan reagáltatok rá?
Zsanett: Nem feltétlen a blogra, de az egyik karakter választásomra, kaptam egy negatív kritikát, mi szerint a leányzó, máshogy képzeli el az egyik főszereplőt. Szerintem ezzel nincs semmi gond, nem reagáltam rosszul, megértettem, hogy neki nem tetszik. Kaptam egy olyat is, hogy az illető szerint a prológus rövid lett, viszont tetszett neki a történet, de mégis csalódott volt mikor a végére ért, mert még szívesen olvasta volna tovább. Én erre csak annyit mondtam, hogy a prológusaim általában rövidek, de ettől függetlenül örülök, hogy a blogom tetszik neki. Plusz még kaptam egy olyat, hogy az aljára kiírtam, hogy "Tetszik a történet?" erre pedig kaptam egy"nem" pipálást, aminek nem tulajdonítottam nagyobb figyelmet. Hála istennek olyan igazi "durva" kritikát nem kaptam még.
Orsolya: Ehhez a történetemhez, nem kaptam még negatív, csak építő kritikát. Az építő kritikákat próbálom betartani; Amivel egyet értettem azon változtattam, amivel pedig nem, arról kikértem mások véleményét is. Persze a negatív dolgok, rosszul esnek az embereknek, és elmegy egy kissé a kedve az egésztől, de utána rájön mindenki, hogy lehet belőle meríteni, és utána elképesztően jó érzés azt látni, hogy az az ember, aki az építő kritikát alkotta, lelkesen várja a következő részt.
Szimy: Ó, már rengeteget. Kezdő koromban szerencsém volt, mivel olyan emberekkel voltam, körül véve, akik biztattak, így nem vették el a kedvem az írástól. Ahogy fejlődtem, már egyre bátrabban mondták meg a történetem negatívumát, amit mindig udvariasan fogalmaztak meg, én pedig még örültem is nekik, hiszen ezekből tudtam tanulni. Kaptam viszont olyat is, amiben lehordtak, és pocséknak, unalmasnak, illetve sablonosnak találták a sztorimat. Ilyenkor végig gondolom, hogy a kritikában, mi az igaz, és mi a sértés, és amiről úgy gondolom igaz, abban megpróbálok javulni.
Fanni: Egyetlen egyszer fordult elő, és sajnos eléggé kiakadtam. Nem azért, mert nem bírom a kritikát, hiszen még az olvasóimat is megszoktam kérni, hogy írjanak negatívumokat, hiszen abból tanul az ember. Szóval, azért akadtam ki a kritika miatt, mert alaptalan volt! Az illető egy darab fejezet alapján ítélt el, nem is értett a kritika íráshoz, hiszen normális indoka se volt. Csak rámondta; rossz! Úgyhogy volt egy kis kezdeti pánik, és miután megnyugodtam, csak röhögtem az egészen. Most lehet, hogy azt gondoljátok, nem fogadom a kritikát, de nem így van. Mindennemű kritikát szívesen fogadok, mindenkitől.
Brooklyn: Többször is kaptam negatív kommentet egy lánytól, az egyik facebookos csoportban. Indokolatlanul becsmérelte a blogom, és nem volt hajlandó elmondani, hogy miért. Bevallom nagyon rosszul esett, de ezt elnyomta a sok dicséret, és biztatás, amit másoktól kaptam.
Clef: Negatív kommentet még nem, persze az oldalsávos szavazásokban kaptam már rossz visszajelzést. Természetesen volt már, hogy segítő szándékkal javasoltak nekem valamit, viszont én ezt nem tartom negatív dolognak. Tapasztalatom szerint negatív kommenteket csak a rosszmájú emberek írogatnak. Ha már benne van a segítő szándék, egészen másképp fest a dolog.
7. Kérdés: A desinget, eredetileg is így képzeltétek el?
Zsanett: Őszintén szólva, a fejlécet teljesen másképp képzeltem le, de ez sokkal jobb lett annál. A desinget se teljesen így képzeltem el, de attól függetlenül imádom. egyelőre nem szeretnék változtatni.
Orsolya: Nem így képzeltem el, igazság szerint, fogalmam sem volt arról, hogy milyenre szeretném. Aztán mikor elkészült, ránéztem, és éreztem, hogy passzol a történethez. Nincs benne semmi különleges, de pont ilyenre volt szükségem, egy könnyed nyári sztorihoz. Nem hiszem, hogy megfogom változtatni, számomra így pont megfelel.
Szimy: A desing, számomra sosem volt, olyan fontos, igazából csak a kritikák miatt foglalkoztam vele annyit. Sokan írták, hogy tetszik nekik, de én még most se vagyok vele megelégedve. A közel jövőben, szinte biztos, hogy le fogom cserélni.
Fanni: Nem, nem így képzeltem el. Az elején, igazából nem is akartam, semmilyen fejlécet, mivel számomra nem a kinézet a lényeg, hanem az írás. Szeretem, ha az emberek maguktól képzelik el a karaktereket, nem is tetszett a blogokon az a sok csicsa. Mindenki szerette úgy is a történetem, hogy nem volt fejléc, de viszont úgy gondoltam, hogy az olvasók igényelnek egy minimális dizájnt. Így egy csodálatos lány készített nekem egy ilyen kis egyszerű fejlécet, ami nekem teljesen megfelel.Nem szándékozok változtatni, így tökéletes minden.
Brooklyn: A kinézete mindig is így képzeltem el, és próbáltam megalkotni a fejlécet amit elképzeltem. Ez többé-kevésbé sikerült is. A történeten, mindig próbálok korrigálni, és mindent javítani.
Clef: Szörnyen maximalista vagyok, ezért a desing, majd nemhogy a szememet szúrja! Szeretnék egy sokkal szebb desinget, hiszen ezzel kapcsolatban kaptam a legtöbb kritikát. Nem vagyok egy nagy photoshopp guru, ezért most éppen a tökéletes desingre várok!
8. Kérdés : Mikor kaptok általában ihletet a részekhez, illetve mi ad ihletet?
Zsanett: Az utóbbi időben, Olaszországban, és a Balaton parton nyaraltam, a víz, szinte minden alkalommal ihletet adott. Akkor amikor belementem, illetve ha néztem a naplementét. A hullámok, a hínárok, a színek, minden. Ezekkel egy időre feltöltődtem, és most bőven van ihlet.
Orsolya: Ez nagyon változó. Általában mikor igyekszem aludni, a történeten gondolkodom; Ki találok egy-két dolgot, amit mindenképp bele akarok írni, és másnap leülök a gép elé, bekapcsolok valami zenét ( legtöbbször Birdy: Fire Within albumát ) és akkor csak úgy írom azt ami eszembe jut. De megihlet egy film, egy ember az utcán, vagy egy könyv. Tanácsokat is kapok a bétámtól, vagy olykor egy netes barátnőmtől.
Szimy: Hát, mindig máskor. Ha filmet nézek, vagy olvasok, az sokat segít, de mostanában a zene hallgatás, is ugyanilyen hatással van rám. Máskor meg csak leülök a gép elé, és addig nem állok fel, amíg nincs készen a rész.
Fanni: Ezt nem fejteném ki bővebben, ugyanis úgy gondolom, ezelőtt már megválaszoltam egy részét. Mivel a történet alapja végig meg van, így mindig csak kisebb dolgokat írok hozzá, amit a hétköznapjaimból szedek. Egy zenét hallgatva, vagy a barátnőmmel beszélgetve, mindig beugorhat valami. Általában villám csapás szerűen ér a felismerés, és olyankor csak kuncogok magamban, hogy mennyire jó lesz.
Brooklyn: Engem nagyon sok minden megihlet, legyen szó zenéről, egy tévéműsorról, könyvekről, vagy egy emberről. Leginkább ezek ösztönöznek.
Clef: Változó. Van, hogy egy égen repülő madárka is ihletet ad, máskor viszont semmi. Többször is éreztem már úgy, hogy "Alkotói válságban" szenvedek, de hamar túl lendültem rajta. Legtöbbször a Wellhelo számai adnak ötletet ( nem egy daluk szerepel a blogomba ). Mind hangzásban, mind szövegben, azt adják vissza nekem, amit elképzeltem, erről a kis világról.
9.Kérdés: Melyik blogot olvassátok rendszeresen, és melyik bloggert/blogerínát csodálojátok?
Zsanett: Nos, szívem szerint a "Nycthopilia - Darkness is your friend" című blogot mondanám, de az írónője, sajnos bezárta. Így a második kedvenc blogomat mondom ami a "Felszálló sötétség" . Ezt a blogot, az egyik legjobb barátnőm írja, és nagyon jó.Egyedi, és mindenkinek ajánlanám. Nincs igazán olyan bloggerina akit "csodálok" , de olyan van, aki jól ír. Ilyen például Lusie K Grotte ( Horváth Luca Kata ) aki egy nagyon bonyolult nyelvezetű történetet ír, elképesztően jól.
Orsolya: Huh, hát nem tudom. Nincs olyan blog amit rendszeresen olvasnék. Ha úgy van, és hirtelen bekattanok, rengeteg blogot végig olvasok. Ha muszáj megneveznem egyet, akkor Mircsi - Az álarc mögött című blogja az. Csodálni pedig Kertész Kingát csodálom, azért a rengeteg munkáért, amit a "Kertész Kinga Kritikái" nevezetű oldalába fektetett.
Szimy: Jelenleg sajnos nincs időm, csak úgy szórakozásból blogokat olvasni, ezért csak azokét olvasom, akik kritikát kértek. Ezen mindenképp változtatni szeretnék, már van is egy hosszú listám, hogy kiket fogok mindenképpen felkeresni. Minden olyan bloggert és bloggerinát csodálok, akiknek van merszük feltölteni az internetre, egy általuk kitalált történetet, csak azért, hogy az olvasóinak örömet szerezzen.
Fanni: A blog amit imádok, az a desingem készítőjének a története, a Happily. Csodálatosan van megfogalmazva, és szerintem ahhoz képest, hogy mennyire tehetséges, nagyon kevés figyelmet kap. Ő egy kedves lány, akinek szerintem kijárna több feliratkozó, de azt mondja megvan elégedve ezzel a számmal. Szóval, ha szereted a Happilyt, és rákattintasz ne félj vissza jelezni neki. A bloggerinám viszont egy olyan ember, akinél tehetségesebbel ritkán fut össze az ember. Hihetetlenül át tudja adni az érzelmeket, egy olyan témában is, ami nem mindenki szívében elfogadott. Előtte én sem olvastam ilyet, de ő megtanított arra, hogy a szerelem nem válogat, csak lecsap, mint egy villám. Tisztelem, hogy ilyen bátor, és kiáll az elvei mellet, illetve ugyanolyan közvetlen maradt mindenkivel, még így, egy könyv megjelenése után is. A világ legcsodálatosabb blogja volt "A tanítvány", amíg fel nem karolták, és ki nem adták könyvben. Becca Prior megérdemelte, és boldogan sorolom, az írói példaképeim közé.
Brooklyn: Mostanában nem olvasok blogokat, így nincs kedvencem. Bloggerinát, akit csodálok pedig nem tudnék kiemelni, mivel bárkit tudnék csodálni.
Clef: Brooklyn Lovegod írói stílusa rendkívül megragadó. Egyszerűen imádom az "Addicted to love - Szerelem rabjai" című blogját.
10. Kérdés : Mit javasoltok a kezdő bloggereknek, hogy nekik is ilyen kedvelt, és csodás blogja legyen?
Zsanett: A lényeg szerintem az, hogy olyan történetet írjanak, amit ők is szeretnek, illetve egyedi, izgalmas. Hirdessék sokat, mert soha nem lehet tudni, kinek fog megtetszeni. Ne féljenek segítséget kérni, és hogyha nincs sok olvasójuk, akkor is írjanak, ha másnak nem, maguknak, szórakozásból. Ha másokat akarsz ezzel boldogítani, az már rég nem jó, te legyél boldog.
Orsolya: Próbáljanak olyan témát keresni, amibe kellően bele tudják élni magukat. Olvassanak sokat, próbálják becsempészni a saját stílusukat a sorok közé. Élvezzék amit csinálnak, és csinálják rendesen, igényesen. Egy negatív kritikán ne akadjanak fent, hanem próbáljanak javítani, és csinálják tovább. Végül pedig, csak írjanak, hiszen gyakorlat teszi a mestert.
Szimy: Azt javaslom, hogy írjanak, és olvassanak sokat, és csak akkor kezdjenek bele, ha már megírtak legalább öt fejezetet. Szomorú látni, hogy a kezdeti lelkesedés, milyen hamar eltűnik, a tehetségesnek tűnő íróval együtt. Emellett kérjenek sok kritikát, hallgassanak a tanácsot adókra, és hirdessék a blogot, a facebookos csoportokban.
Fanni: Mindenképpen azt, hogy ne adják fel! Tudom, hogy ez elcsépelten hangzik, de igaz. Ha van az emberben akaraterő,némi tehetség, és fektet bele energiát, akkor olyan szintekre fejlesztheti, hogy azt elképzelni sem tudja! Ha tényleg akarod csinálni, akkor bármit elérhetsz... Valamint ne tántorítson el az, hogy eredeti, hiszen én vagyok az élő példa arra, hogy a "sablon" alap történetből, ki lehet hozni, egy kis író stílussal, valami eredetit.
Brooklyn: kövessék a maguk útját, ne hagyják, hogy bárki befolyásolja őket, és ne keseredjenek el, hogyha valaki lehúzza a blogjukat. Mindenki volt kezdő, és hamarosan Ők is elfogják érni, ezt a szintet.
Clef: Nem gondolom azt, hogy bármivel is tapasztaltabb lennék a kezdő bloggereknél, mivel jómagamat is annak tartom. Egy biztos: az első kudarc után senki se adja fel. Mindösszesen egy nyerő ötlet kell, ha az már adott, akkor csak a kitartásod kell.
Ennyi lenne ez a kis interjú. Tetszett? Ha igen, kérlek írj kommentet, a chaten szívesen fogadok ötleteket, hogy következő bejegyzésem miről szóljon. Remélem érdekesnek találtad. És elnézést a helyesírási hibákért. Valami vírus támadta meg a word programot, és átírja itt is, illetve ott is, de facebokkon nem ??
Puszi:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése